Aki kiszúrta az eget a MIG orrával

Peszke gurul
Peszke gurul
Bemutató közben nem látott a tömegből semmit, de landolás után hatalmas szeretet fogadta a MIG-29-es pilótáját, Peszeki „Peszke” Zoltánt, aki ejtőernyős édesapja álmát is valóra váltotta.

„Isten hozta, őrnagy úr!” Nem mindenki kap ilyen köszöntést 70 ezer embertől, de az elmúlt héten szombaton, a Kecskeméten megrendezett IX. Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutatón ebben volt része Peszeki Zoltán őrnagynak. Ő repülte ugyanis a magyar MIG-29-es bemutatót, s a vadászgépes műrepülését követően hatalmas ovációval, szeretettel fogadta őt a közönség, ahogy a nyitott kabinból integetve elgurult a tömeg előtt.


Zoltán (repülős becenevén „Peszke”) Nyíregyházán tette meg első szárnypróbálgatásait: a középiskolás évek alatt a helyi repülőképzés ma is kedvelt gépén, a Z-142-esen kezdte. Kassán avatták repülőtisztté, ahonnan több szolgálati hely után Kecskemétre vezényelték. Itt kötött örök barátságot a MIG-29-es (NATO kód nevén Fulcrum) típussal, s ezt táncoltatta meg a Dongó század képviseletében több tízezer ember legnagyobb gyönyörűségére. Bemutatója után arról faggattuk, hogyan lesz egy katonai pilótából a közönség kedvence – különös tekintettel arra, hogy közismert: a magyarok a NATO-átlaghoz képest jóval kevesebb órát repülhetnek.

Emlékrepülés
A bemutató repülését Zoltán elhunyt bajtársainak is ajánlotta, akik repülõfeladat teljesítése közben vesztették életüket 1995-ben. Velük együtt kezdte katonai pályafutását, s ezzel a bemutatóval az õ emlékük elõtt is tisztelgett.

Száguld és megáll

– A feladathoz szükséges reptechnikai tudással az állomány minden pilótája rendelkezik, de kétségtelen: az ezzel járó természetes feszültséget, izgalmat nem mindenki dolgozza fel egyformán. Én tavasszal kaptam a megbízást társammal, Szatmári Lászlóval közösen, s egy e téren tapasztalt pilóta irányítása mellett kezdtük meg a felkészülést. Szombaton én bemutatóztam, vasárnap a társam repülte le a programot – árulja el a testvéries osztozkodást Peszke.

Egy vadászrepülőgépet alapvetően harci feladatokra, s nem műrepülésre terveznek, egy bemutató igencsak igénybe veszi – természetesen a pilótájával együtt, akinek +9 és – 3 G között változó terhelés kell elviselnie. A közönség ebből csak annyit lát, hogy fizikai törvényeket meghazudtoló módon gyorsul, emelkedik, fordul, pörög és igen, időnként megáll, függeszkedik a levegőben ez az energiáktól tomboló vasmadár. A közönség soraiban ott voltak Zoli szülei is – jó ég, mit mondhat ilyenkor egy édesanya…? „Kisfiam, vigyázz magadra, csak lassan repülj és közel a földhöz…?”

Biccentett a gépmadár

– Persze, hogy félt és aggódik, de megszokta már – reagál mosolyogva a még a nyíregyházi oktatótól hallott (s valóban megtörtént!) anyai intelemre Peszke. Repülését követően azt is elárulta: édesapja ejtőernyőzött, de tudja róla, hogy mindig vágyott a repülőgép botkormányára. Az apa álmát is valóra váltotta a fiú…

A bemutató repülés közben nem sokat látott a tömegből, csak a nagy tarkaságot. Bezzeg a leszállás után! Több tízezer tapsoló, integető kar erdeje fogadta, de Peszke sem maradt rest: ahogy a tömeg előtt gurult, időnként adott egy kis „gázfröccsöt”, majd fékre lépve biccentette meg a gépmadár orrát.

– Különösen jó volt látni, amikor egy nagyobb csoport magyar zászlót lobogtatott felém. Most különösen jó érzés volt magyar pilótának lenni – osztja meg velünk az emelkedett pillanatok élményét. S a jövő? Ha a típus elmegy nyugdíjba, én is megyek vele – utal a jelen állás szerint két év múlva esedékes döntésre. Mint mondja: egy pilóta 20 és 35 év között nyújthatja a legjobb formáját, aztán a szervezetet „elnyírja” a nagysebességű repülés. Át kell adni a botkormányt a fiataloknak…

Légi utántöltés a hangárban

A külföldi pilóták zsömlére vetődtek, a magyarok pálinkát permeteztek a hangárpartin.

Kulisszatitkok
Néhány érdekesség egy nemzetközi repülõnap kulisszatitkaiból: a résztvevõk egy-két nappal a rendezvény elõtt érkeznek, a kötelékek picit korábban, mert nekik fel kell térképezni a terepet, a kötelék tagjai egyéni támpontokat jegyeznek meg a fordulókhoz. Érkezéskor megkezdõdik az ismerkedés, a repülõbarátkozás, de a bemutatók elõtt még visszafogott a társaság. A zárónap estén aztán jön a hangárparti!
Na itt aztán feloldódik a feszültség, magyaros fogadtatásban részesülnek a vendégek. Mókázásból sincs hiány, elõfordult, hogy a külföldi pilóták kapust játszottak az egymásnak dobált zsömlével, mire az egész nemzetközi mezõny beszállt a „meccsbe”. Magyar találmány, hogy egy (természetesen új, steril) háti permetezõgépbõl tankolták fel magyar pálinkával az egész csapatot – igazi légi utántöltés volt!

Kapcsolódó cikkek:

– Nyéki Zsolt –



.
SZUPERINFO.HU