Frissítve:

Akit Isten a hegyek közé vezérelt

Akit Isten a hegyek közé vezérelt © Tóth Imre református lelkipásztor családja körében a város református templomában.
írta Ebner Béla - Az egri református egyházközség éppen egy évvel ezelőtt maradt lelkipásztor nélkül. Akkor a presbitérium pályázatot írt ki a lelkészi állás betöltésére. A jelentkezők közül végül hármat hallgatott meg igehirdetésen a gyülekezet, s mindhármuknak lehetősége nyílt arra is, hogy kötetlenebb körülmények közt, a Kálvin Házban mutatkozhassanak be az egri egyházközség illetve a presbitérium tagjai előtt. Az egri reformátusok végül nagy többséggel Tóth Imre székkutasi lelkipásztort választották vezetőjükül. Vele beszélgetett honlapunk szerkesztője Ebner (Egres) Béla.

hiba beküldése

– Január 21-én, egy hétfői napon érkezett végül Egerbe, huszonhárom évi székkutasi szolgálat után. Milyenek az első benyomásai a gyülekezetről és a városról?

– A költözés pillanata életre szóló élményt jelentett az egész család számára. Képzelheti, majd negyed évszázad után új szolgálati helyre költözni milyen érzés lehet. Ott marad a régi helyen minden, amit addig az ember felépített. Tárgyak és lelkek, amik, akik addig az életünk részét képezték. Bizony elszoruló torokkal közeledtünk Eger felé, az Alföldről a hegyek közé véve az irányt. Tudni kell, hogy sok helyütt nem úgy várják az új lelkipásztort, ahogy illenék. Én azt mondhatom el, hogy néhányszor, a megválasztásom és a végleges ideköltözésünk közti időszakban jeles alkalmakkor volt lehetőségem megfordulni itt, olyankor is mindig lélekmelengető kedvességgel fogadtak. Az még ezen felül is meglepett, hogy tizenhét markos férfi jó szóval és segítő szándékkal, asszonyok pedig nagyon kedvesen és meleg étellel vártak bennünket, a távolról érkezőket. Kiváltság, ha valaki így érkezhet meg új szolgálati helyére.

– Mégis mi az, ami ott maradt Székkutason?

– Ott egy maroknyi közösség él, akik mind szinte családtagokká váltak az ott töltött huszonhárom év alatt. Tőlük nagyon nehéz volt elszakadni. A közös nagy és apróbb pillanatok, amiket együtt éltünk meg összekötnek minket mindörökre. Ott voltunk a születéseknél, ott a halál pillanatában, ott voltunk minden család életében az örömteli és a szomorú percekben egyaránt. Közös kirándulások emléke Svájcba a testvérgyülekezetünkbe, Hollandiába ezek mind megmaradnak. Ott marad egy újonnan megépített gyülekezeti ház, szépen felújított templom és egy lakható, kastélyszerű, csodálatos parókia. Ezek mind és az az utánozhatatlan falusi idill mindenképpen ott maradt. S talán a mi életünk is és a szolgálat is amit végeztünk, ott maradt a lelkekben.

ti

– A kis falu és a kis gyülekezet után a sors vagy a Jóisten akarata úgy diktálta, hogy egy lényegesen nagyobb közösség pásztora legyen egy megyeszékhelyen…

– A pusztai világ és a városi létforma között óriási a különbség. Az is való igaz hogy ez a közösség hatalmas, nem kis feladat egy ilyen létszámú gyülekezetet pásztorolni. Mégis ezt kaptam és ebben szeretnék hűséges lenni. Érdekes módon én – bár alföldi ember vagyok – mindig vágytam a hegyek közé. Gyakran emlegettem otthon a feleségemnek és a gyermekeimnek, hogy ha nyugdíjas leszek, fel fogunk költözni a hegyekbe. A Jóisten végtelen bölcsessége úgy akarta, hogy ez már előbb megtörténjen, mert most éppen itt van szükség a szolgálatomra, Egerben, a Bükk lábánál.

– Mindig többes számban beszél: jöttünk, költöztünk és így tovább. Mekkora a család és hogy viselték a hirtelen nagy váltást?

– A többes szám teljesen magától értetődő, hisz itt nem csak rólam van szó, sőt nem elsősorban rólam, hanem az egész családomról. Én új feladatot, megoldandó problémákat kaptam a Jóistentől, ők pedig el kell, hogy szenvedjék az ezzel járó változásokat. De olyan család vagyunk, akik mindent együtt határoznak el, s együtt is hajtjuk végre vállalásainkat.

tcs_kicsiA feleségem pedagógus, elsősorban sérült, hátrányos helyzetben lévő gyerekekkel szeret – szeretne – foglalkozni. Az itteni asszonyoktól sok segítséget kap az új feladatokhoz, a beilleszkedéshez, ahhoz hogy itt is megtalálja a helyét. Jelenleg munka nélkül van ugyan de ez azt is jelenti hogy sokat tehet a gyülekezetért. Harminc éve van a pályán, s ezt mindenképpen folytatnia kell, ezért folyamatosan keressük a lehetőségeket. Ugyan el kell mondanom,, hogy egy lelkésznének a legjobb lenne otthon maradnia, de ezt csak kevesen engedhetik meg maguknak.

Három gyermekünk született. A legnagyobb fiunk 22 éves és orgonaművész hallgató Budapesten a Zeneakadémián, de már hét éve nincs otthon, hiszen előtte Kecskemétre járt középiskolába. Kutasra is ritkán jött haza, ide is ritkán fog.

A 12 éves Kata lányunkat viselte meg legjobban a költözés. Bármennyire is jól érzi magát Egerben, a kiskutyája, a barátnői ott maradtak.

A középső fiunk, a 16 éves Péter találja föl legjobban magát az új környezetben. Ő fölolvadt az iskolai sportban és ezzel a helyét is megtalálta az új közösségben.

– Eldöntötte, hogy lépni kell, pályázott, megválasztották, megérkeztek, elhelyezkedtek az új helyükön…

– Nagyon nagy feladatot vállaltam, aminek nem látom a végét. Tudni kell, hogy az Alföldön bezáródtak a lehetőségek. Kilátástalanság lett úrrá rajtunk, s még mielőtt az egri pályázatról tudtunk volna, elhatároztuk, hogy lépnünk kell, mert székkutasi életünk lezárult. Így amint megláttam a kiírást az egri lelkészi állásra, nagyot gondoltam, s benyújtottam pályázatomat. Nem hitetlenség mondatja, de a kérdés ott motoszkált végig a fejemben: Mit keres Egerben egy falusi lelkész…? Ráadásul nem ötven felé ballagó embereknek szoktak ekkora új feladatot adni. Ahogy ez az egész procedúra elindult és azután is isteni sorsszerűséget láttam a történésekben. Bekerültem a hármas csoportba, akiket meghallgatott a gyülekezet, s ez már egy nagy lépés volt, hisz itt már csak magamat adhattam. Arra gondoltam, ha elfogadnak, ha jelent valamit az, amit én adni tudok, akkor már nagy baj nem lehet. Eddig is úgy éltem az életemet, hogy soha egyetlen lépést nem tettem a magam érdekében, s ezen most sem változtattam. Szét sem néztem Egerben az első bemutatkozásom előtt. Nem győzködtem senkit arra nézve, hogy engem válasszanak. Az Igehirdetés amit tartottam, nem kortesbeszéd volt magam mellett, hanem igyekeztem legjobb tudásom szerint Isten Igéjét tolmácsolni. Rábíztam teljességgel az ügyemet az Úristenre. Amikor szeptember 23-án megérkeztem az első szolgálatra, valóban úgy éreztem, mintha haza érkeztem volna. Volt aki azt mondta, hogy haza se menjen tiszteletes úr. Más valaki azt fogalmazta meg, hogy ő ilyen beszédeket szeretne hallani évtizedeken át. Ezek olyan isteni pontok, melyek nélkülözhetetlenek. Ekkor éreztem hogy van kontaktus köztem és a gyülekezet között. Aztán a közösség úgy döntött, engem választ, s bár még kinevezésem nem volt, de az adventi gyertyagyújtásnál már ott állhattam, s áldást mondhattam a Dobó téren. Karácsony első napján ismét az egri református templomban hirdethettem az Igét. Eredetileg úgy terveztük, karácsonyra már itt leszünk, de be kellett látnunk, hogy a búcsúzásra is kell időt szánnunk. Székkutason ugyan már december 9-én megvolt a hivatalos búcsú alkalom, de sokan nem lehettek ott, s a többi napokon jöttek elköszönni. Egymásnak adták a kilincset a gyülekezet tagjai. Beláttuk: nem vonhatjuk meg magunkat az emberektől. S ez a fájó és elnyújtott búcsú meggazdagító volt a számunkra.

– De még csak most jönnek az igazi kihívások. Milyen feladatokra számít az alapján, amit az első hónapokban tapasztalt?

– Nem akarok mást csinálni, mint amit az alföldön tettem. A legfontosabb az Igehirdetés a beteglátogatás, a gyülekezeti tagokkal a kapcsolattartás. Adott korban, adott társadalmi közösségben szól a hívekhez a prédikátor. A prédikálás pedig egy örök tanulási folyamat. Ahogy Kossuth tanulni jött Egerbe a hazafiságot, úgy jöttem én is e város falai közé tanulni.

De a tanulás mellett tanítani is kell. Ahogy az alföldön oktattam a gimnáziumi tanulókat, úgy itt is ugyanezt fogom tenni. A Kálvin Házban, az első általam szervezett Bibliaórára 22-en jöttek el, s ezekről az emberekről kiderült: ismerik a Szentírást! Így aztán különösen felemelő érzés, hogy van egy közösség, nem is akármilyen kvalitásokkal, akikhez szólhatok. Ráadásul ez a közösség tizenötszöröse az otthoninak. Most az az első, hogy pontosan föltérképezzük a város reformátusságát. Jelenleg olyan 4–5000 református élhet a városban, de nagyon pontatlanok a kimutatásaink. Természetesen Egerben a katolikusság a meghatározó, de nincs miért aggódnunk, s nem is kell hogy ez bénítson bennünket. Németh Lászlóval vallom, hogy a kisebbségi létet minőségi kisebbségként lehet túlélni.

– Eddigi szavaiból, no meg abból, amit a szószékről hallottunk már Öntől, a rétorság igen fontos az Ön számára.

– Szenvedélyes igehirdető vagyok. Megadatott számomra, hogy Istenünk üzenetét legjobb képességeim szerint közvetíthessem, s ez állandó feszültségben tart, mert az igehirdetés nagyon nehéz műfaj. Hallgató korom óta úgy állok oda a szószékre, hogy tele vagyok feszültséggel. Kedves professzorom, Czeglédi Sándor szavai azonban mindig a fülemben csengenek: „Akkor kezdjetek el aggódni, ha ez a feszültség megszűnik!”

Én nem is rétorságról beszélek, inkább arról van szó, hogy az ember üzenetet kap. S ezt a nagyon fontos üzenetet tovább kell adni. Vagy kapja az ember vagy nem. Ha nem kapja, vagy nem kéri el az Istentől, akkor ugyan beszélhet szépen, lehet kiváló szónoklat amit tart, de nem lesz hatása és nem lesz benne erő.

Tudom, nem lehet mindig ugyan azon a hőfokon közvetíteni Isten Igéjét. A teljesítménybe sok minden belejátszik. Az ember közérzete, gondjai, fáradtsága mind-mind hatnak a személyre. Sok mindent meg lehet tanulni, de kell adottság is az igehirdetéshez. A Szentírás karizmának, képességnek nevezi. Ezt pedig nem mi teremtjük meg magunkban, hanem kapjuk. Persze lehet fejlődni, lehet kérni, hogy az ember minél hitelesebb „tolmács” legyen.

– A lelkész dolga azonban nem csak lelki feladat, de adminisztráció is. A vállalt kötelezettségeinek ezen részében mit és hogyan kíván munkálkodni?

Egerben nagyon sok értékes ember van a gyülekezet háza táján is. Szeretném ezeket az embereket bevonni a munkába. Szerencsés, ha a lelkipásztorról leveszik az adminisztráció nagy részét azért, hogy a lelki élet fejlődhessék. A múlt mindnyájunknak az életében meghatározó. Így van ez a gyülekezet életében is. Mégis azt tartom fontosnak, amit én teszek vagy tenni tudok. Első lépésként tájékoztatni szeretnék mindenkit arról, ami az egri reformátusság életében történt és történik, illetve arról, milyen anyagi kondíciókkal rendelkezünk. Fontos, hogy pontos képük legyen arról is, hogy milyen anyagi helyzetben vagyunk jelenleg. Mert a gondjainkat – melyek szép számmal vannak – ,csak együtt tudjuk megoldani. Neki kell mennünk a problémáknak!

TóthImre01Hasznos programokkal szeretném ismét népszerűvé tenni a Kálvin Házat, a hagyományokra is támaszkodva, olyan vendégekkel, akik mindenképpen becsalogatják a közönséget. Különböző kulturális rendezvényeket kívánok szervezni, megemlékezni e falak között nemzeti ünnepeinkről, kiscsoportos diákfoglalkozásokat, evangélizációt és Bibliaiskolát szeretnék indítani, korhatár nélkül. Székkutason két testvérgyülekezetünk is volt, szeretném, ha Egernek is lenne ilyen. Elsősorban erdélyi vagy partiumi testvérgyülekezetre gondolok, mert arrafelé igen jó kapcsolatokkal rendelkezem. De a Felvidéken élő, vagy a svájci, illetve holland reformátusokkal való kapcsolatfelvételre is lesz lehetőségünk.

– Nem fog hát unatkozni az elkövetkezendő években. De vajon a sok munka mellett megleli –e az új otthonát Egerben? Beszélgetés közben Székkutast mindig így emlegette: Otthon. Mikor fogja Egerre azt mondani: Itthon?

– Máris azt mondom: itthon vagyok. Az embernek az az otthona, ahol a családja és a hivatása van. Ilyen értelemben otthonra leltem Egerben. Be kell azonban látni, hogy nagyon hosszú időnek kell eltelni ahhoz, hogy az embernek gyökerei legyenek. Székkutason úgy ismertem az embereket, hogy hátulról is felismertem őket. Mi szülők Békés megyében, gyermekeink pedig Csongrád megyében születtek. Azt gondolom, hogy valahányszor szóba kerül előző szolgálati helyem, azt mindig otthonként fogom említeni. Remélem eljön az idő, amikor Eger városát is így fogom megnevezni. Az viszont bizonyos, hogy az emberektől nagyon sok kedvességet kaptunk már rövid idő alatt is.

„Nincs itt maradandó városunk” mondja a Biblia, s ezt egy lelkészcsalád tudja igazán. Az egész világ Istené. Így hát mindegy is hogy hol élünk, hol munkálkodunk. Egy nagy teológus azt mondta, ahol vagy, ahol élsz, légy ott teljesen. Ez nagyon fontos üzenet. Szeretnénk így lenni itt, hogy teljes otthonunkká váljon a város és a gyülekezet.

(Megjelent az Agria folyóirat 2013. nyári számában)
http://www.egrireformatus.hu



További hírek a Eger kategóriából
Hétvégi országos sportműsor
Budapest - A fontosabb hétvégi hazai sportesemények. tovább »
Új helyre költözött az egri okmányiroda – kormányablak nyílt Egerben
2015. október 9-én bezárt az egri Szvorényi utcai okmányiroda. Funkcióját teljes egészében a Barkóczy u. 7. [...] tovább »
Földhöz juthatnak a gazdák – megkezdődött az árverési hirdetményi időszak
A Magyar Állam, mint tulajdonos nevében és képviseletében eljáró Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) a [...] tovább »
Csütörtökön kezdődik a Korunk zenéje fesztivál
Budapest, 2015. szeptember 30., szerda (MTI) - Csütörtökön kezdődik a Korunk zenéje fesztivál, amely az idén a [...] tovább »
Élményalapú programozó iskola nyílik gyerekek számára
A gyerekeknek természetes, hogy számítógépet, tabletet, okostelefont használnak. Itt a lehetőség, hogy olyan [...] tovább »
Töltse le a 2015-ös falinaptárat!
Az egri Szuperinfó falinaptárával nem marad le a fontos eseményekről! tovább »
Még több kategóriábol »

Sporthírek
Vegyész RC: Most nem szeretnének pontot adni
Kazincbarcika - Vasárnap 18 órától a szolnokiakat fogadja a Vegyész RC a férfi röplabda NB I-ben. tovább »
Fűti a bizonyítási vágy a DVTK-Vénuszt
Miskolc - A női futsal NB I 10. fordulójában a DVTK-Vénusz hazai pályán fogadja a Göcsej SK Sport36 csapatát [...] tovább »
A Nyíregyháza érkezik a Cigándra
Cigánd - A labdarúgó NB II 19. fordulójában a Cigánd SE hazai pályán fogadja a Nyíregyháza Spartacus FC [...] tovább »
Az ökölvívó Mikulás Kupa eredményei
Debrecen - A DVSC és az Észak-alföldi Tornádó ökölvívó régió szervezésében 2016 esztendejét (bár még egy [...] tovább »
Lovas vk – Koos de Ronde nyerte a rangsoroló versenyt
Budapest - A holland Koos de Ronde nyerte a Papp László Sportarénában zajló lovas világkupa szombat éjszakába [...] tovább »
Videók: A lelátói különmeccset is a Videoton nyerte
Debrecen - Bár a beléptetés miatt csak késve érkeztek a székesfehérvári ultrák a szombati Loki elleni meccsre, [...] tovább »
Még több kategóriábol »

Login2


Autentificati-va sau adaugati un comentariu pe TION.ro

Autentificati-va pe TION.ro:




Elfelejtetted a jelszavad?

Comentati pe TION.ro:

Completati numele si e-mailul dvs. in casutele de mai sus pentru a putea comenta ca utilizator neinregistrat.

Új felhasználó regisztrálása