Alkalmatlan vagyok arra, hogy egyfélét csináljak

Akt.:
Alkalmatlan vagyok arra, hogy egyfélét csináljak
Mérai Katalint hatodik éve láthatjuk estéről estére a Barátok közt Illés Julijának szerepében.

Ezt az oldalát nyilván többen ismerik, azonban lehet, hogy van, akit meglep, mennyire sokoldalú a színésznő mind szakmai téren, mind a civil életben.
A kávézóban, ahol találkozunk, a rendelést leadva megkezdjük a beszélgetést. Ám nem telik bele sok idő, és minden előzetes koncepció borul, a társalgás új irányt vesz. Kata ugyanis az érkező pincérnőt meglátva elé siet, kiveszi kezéből a tálcát, majd elhelyezi elém az ásványvizet, maga elé pedig a melange-ot. Nem tudom, melyikünk lepődik meg jobban, a felszolgáló vagy én.
-Volt egy sörözőm, amikor elkezdtem a Barátok köztöt, és nagyon sokáig pultoztam is – mondja kérdő tekintetem látva. -De korábban, amikor tizennyolc lehettem, a bátyám kiskocsmájában is gyakran besegítettem. Varázslatosnak látom azt a világot, mert eszméletlen, milyen karakterekkel találkozhat ott az ember.
– Mi volt a te söröződ jellegzetessége?
– Egy pincehelyiségben volt, és rengeteg kulturális programot szerveztünk. Fiatal zenekarok koncerteztek nálunk, felolvasóesteket, kiállításokat tartottunk, szóval inkább művészi vonalon mozogtunk. Ezt körülbelül három évig csináltam.
– Most mi olyannal foglalkozol, ami nem teljesen része a szakmádnak?
– Egy éve tanítok a Future Talent nevű iskolában, ami nem teljesen idegen a hivatásomtól. Nem művészeket képzünk, sokkal inkább olyan személyiségfejlesztő tréninget nyújtunk a fiatalok számára, amely segít nekik tisztában lenni önmagukkal, a képességeikkel és az érvényesülési lehetőségekkel. Emellett pedig egy másik nagy szenvedélyemnek hódolok, a főzésnek, illetve a Facebookon szerkesztem a KataFakanala nevű oldalt. Nagyon sokan szeretik, és figyelemmel követik, én pedig olyan szinten vagyok a szerelmese, hogy szinte belebetegszem, ha nem jut időm erre a tevékenységre.
– Azt sem mindenki tudja rólad, hogy gyönyörű hangod van, amelyet immár hanghordozón is megörökítettek.
– Én sosem akartam CD-t kiadni. A kisfiam koraszülött volt, születése után sok időt töltöttünk a MÁV-kórházban. A kórház alapítványának próbáltam a legkülönfélébb módokon segíteni, és ennek a része volt egy tervezett jótékonysági koncert is, amely sajnos mégsem valósult meg, azonban a zenei anyagából készített lemez megjelent, és az utána járó jogdíj teljes egészében az alapítványt illeti.
– Ugyanilyen ad hoc módon jött a szövegírás is?
– Tulajdonképpen igen. Urbán Orsi, aki egy neves jazz¬énekesnő és az énektanárom, felkért, hogy írjak a készülő albumára néhány dalszöveget. Nagyon élveztem ezt az újfajta kihívást is.
– Az országos ismertséget a Barátok köztnek köszönheted. Sokat tanultál, tanulsz belőle?
– Mindenképpen. Számomra például meghatározó, hogy a mai napig rendszeresen vissza¬nézem magam a vágóban, hogy lássam, mi az, ami sok, vagy mi az, ami kevés. Olyan erős érzelmeket közvetítő jeleneteknél, amilyenek mostanában is láthatók a sorozatban, nagyon fontos, hogy a színész tisztában legyen a megfelelő arányokkal. A filmben ugyanis a kamerák által olyan közeli képeket kapnak a nézők a legapróbb arcrezdülésekről is, hogy mindenre ezerszer jobban kell figyelni, mint a színpadon.
– Színházban hol lehet találkozni veled mostanában?
– Hamarosan elkezdünk próbálni két darabot, amelyek majd az RS9 Színházban lesznek láthatók. Alternatív színházi vonalon mozgok, és nagyon élvezem azt a szabadságot, ami ezzel jár. Mi választjuk ki az előadást és azt is, kikkel szeretnénk együtt dolgozni.
– Hogy fér bele ennyi minden az életedbe?
– Én eleve alkalmatlan vagyok arra, hogy egyfélét csináljak. De hozzá kell tenni, mi, magyar színészek kicsit öszvérek vagyunk, nekünk mindenhez kell értenünk. Egy kicsit tudjunk énekelni, táncolni, legyünk filmszínészek is, de legyünk jók szinkronban, és álljuk meg a helyünket színpadon is. Viszont ennek köszönhetően talán sokkal színesebbek is vagyunk, mint más országokban élő pályatársaink.

Budai Klára

 



.
SZUPERINFO.HU