„Arra születtem, hogy örömet szerezzek a zenémmel”

„Arra születtem, hogy örömet szerezzek a zenémmel”
Októberben jelent meg Edvin Marton legújabb, Stradivarius Vol. 2. című albuma. A hegedűvirtuóz ezúttal is kellemes, szenvedéllyel átitatott dallamokkal ajándékozta meg a rajongóit, és nyitotta meg előttük lelke, érzelemvilága egy újabb kapuját.

– Mit jellemzi a legújabb kiadványt?

– Ez az első lemezem, amely teljes mértékben saját szerzeményekből áll. Tizenkét szám hallható rajta, és nem túlzok azzal, hogy elképesztő szimfonikus hangzást sikerült létrehoznunk. Dalszerzés közben Hans Zimmer és John Williams munkássága hatott rám, a dalokban a modern klasszikus zene és a filmzene keveredik.

– Tervez lemezbemutató koncertet?

– Kifejezetten lemezbemutató koncert nem lesz, de folyamatosan zajlik a Stradivarius Koncert Show, amelynek keretében hallhatók lesznek az új számok is. Sőt, azt a célt tűztem ki, hogy mostantól minden évben ki szeretnék adni egy-egy lemezt, a 2018-as év ennek a sorozatnak az első évada. Nagy fába vágtam a fejszémet, hiszen azt határoztam el, hogy minden hónapban napvilágot lát majd egy szerzemény, és ezek mindegyikéhez videoklipet is készítünk. Világéletemben kreatív ember voltam, inspirálóan hatnak rám az újabb és újabb kihívások, és fontosnak tartom, hogy a közönségemet, és persze magamat is megajándékozzam rendkívüli, újszerű dolgokkal. Az a legfőbb vágyam, hogy azokat, akik szeretnek engem, és szívesen hallgatják a zenémet, elvigyem a bolygómra, oda ahol a szerelem és a virtuozitás találkozik.

– Több mint három évtizede van a pályán. Mi tud még ennyi idő után is kihívást jelenteni az ön számára?

– Minden új szerzemény új kihívás, van, hogy húsz verzió is készül egy adott számból, mire az a hallgatóság elé kerül. Mi álmodjuk meg a videoklipeket, állítjuk össze a programot a különböző fellépésekre, folyamatosan dolgozunk valamin. Esély sincs rá, hogy a munkám egyhangúvá vagy unalmassá váljon.

– Min dolgozik jelenleg? Mi a következő ön előtt álló feladat?

– Nagyon mozgalmas az életem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy állandóan úton vagyok. Most például éppen Moszkvából érkeztem haza, de hamarosan utazom Luxemburgba, Svájcba, Kínába és Japánba is. Minden helyszínen más és más a program, mindegyik egyedi felkészülést igényel. A produkciós irodánk hatalmas apparátussal dolgozik azon szerte a világban, hogy a legnagyobb koncertektől a legkisebb magán rendezvényekig, a közönség számára mindenhol emlékezetes élményt nyújtsunk. A Stradivari hegedűm karbantartását pedig csak Kölnben lehet elvégezni. Ha időm engedi, személyesen viszem el, de olykor az asszisztensem helyettesít, természetesen egy testőr kíséretében, aki az értékes hangszert vigyázza.

– Azt lehet tudni, hogy mely országokban van a legnépesebb rajongótábora?

– Talán Oroszország áll az első helyen, amit főként az Eurovíziónak köszönhetek. Dima Bilan orosz énekes 2008-ban Believe című számával megnyerte a rangos versenyt, és ennek a győzelemnek a hegedűkíséretemmel én is részese voltam. Magyarországon is sokan szeretik a zenémet, de talán Kínában még ennél is többen, ott közel 2 millió fős rajongótábort tartunk nyilván.

– Az elért eredményei közül mire a legbüszkébb?

– Mindegyikre büszke vagyok. Nem lehet közülük egyet kiválasztani. Fantasztikus érzés volt világversenyeket nyerni, de éppolyan jelentős élményként éltem meg azt is, amikor 2006-ban, Torinóban élőben játszhattam a Téli Olimpiai Játékok gáláján.

– Kora gyermekkorától fontos szerepet tölt be a hegedű az életében. Soha nem is érdekelte semmi más? Akár másik hangszer, akár más hivatás?

– Mindig is szerettem sportolni, focizni, futni… Mindenhova viszek magammal sportcipőt és sortot, és szállodaválasztásnál is fontos szempont, hogy legyen edzőterme. Szerencsére a fiaim, Maxim és Noel is szeretnek mozogni, ők teniszezni járnak minden nap. Gyerekkoromban nekem nem volt arra lehetőségem, hogy aktívan sportoljak, bár nagyon szerettem volna. Az apukám keményen elzárkózott ettől, számára csak a hegedű létezett, csak azzal foglalkozhattam.

– Hogy látja, a gyerekei követik majd a pályán? Osztoznak a zene vagy éppen a hegedű iránti szenvedélyében?

– Mindketten zenélnek. A kisebbik, Noel gitározik, Maxim pedig zongorázik. Abszolút szeretik, nagyon lelkesen gyakorolnak.

– És a hegedű?

– Noel szeretett volna hegedűn játszani, de lebeszéltem róla.

– Miért?

– A hegedű nagyon specifikus, más világ, mint a többi hangszer. Azt vallom, hegedülni csak úgy lehet, ha az ember maximálisan csak­is azzal foglalkozik. Ezt az utat nem kívántam egyiküknek sem.

– Az ön gyermekeinek lazább gyerekkora van, mint amilyen önnek volt?

– Nem lehet összehasonlítani. Én Kárpátalján születtem, ahol a mai napig mezítláb járnak a gyerekek. A kitörésre mindössze két lehetőség volt, a sport vagy a zene. Mindenkinek arra kellett koncentrálnia, amiben ügyesebb volt. A fiaim a legjobb iskolába járnak, három évig Los Angelesben éltünk, aminek köszönhetően 8, illetve 9 éves korukra már idegen nyelvet beszélnek. Én 18 évesen kezdtem el angolul tanulni. Nem vagyok velük szigorú. Elvárom, hogy tanuljanak, és jól teljesítsenek, de emellett hagyom, hogy megtalálják, azt, amiben jók, amiben örömüket lelik.

– Jelenleg milyen cél lebeg a szeme előtt, amit a közeli vagy a távoli jövőben meg szeretne valósítani?

– Egyetlen célom van csupán, ami végigkíséri az életemet. Örömet szeretnék szerezni az embereknek a zenémmel. Úgy gondolom, én erre születtem.

Budai Klára

Fotó: Sárosi Zoltán

EdvinMarton3_white.bac_opt



Budapest.
SZUPERINFO.HU