Csengeri Attila: „Úgy jó minden az életemben, ahogy van”

Csengeri Attila: „Úgy jó minden az életemben, ahogy van”
■ Április 25-én egy igazán különleges előadásnak ad helyszínt a Művészetek Palotája.

cid_0fa0ef22-23b4-4f2_opt

  • Április 25-én egy igazán különleges előadásnak ad helyszínt a Művészetek Palotája. A Reformáció emlékéve keretében kerül megrendezésre Georg Friedrich Händel: Messiás című oratóriumának szcenírozott előadása, amely számos népszerű és elismert magyar művész, – köztük Csengeri Attila – közreműködésével elevenedik meg a színpadon.

– Mit takar ez a műfaji megnevezés? Mi az előadás apropója és legfontosabb üzenete? Kik vesznek részt a létrehozásában?

– Az ötlet megálmodója, egyben karmestere, zenei és művészeti vezetője Várkonyi Mátyás, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Generál együttes vezetője, a Rock Színház alapító-igazgatója. Az eredeti műből egy hagyományos és mai elektronikus hangszerekkel kombinált rockoratórikus passiót alkotott, melynek zenéje liturgikus, a szövege bibliai. Az a célunk, hogy Händel oratóriumát a különböző zenei műfajok kedvelőinek, és minden korosztály számára élvezetessé tegyük, eljuttatva így a mű üzenetét az előadás nézőihez. A barokk hangzást a Liszt Ferenc Kamarazenekar és az Új Liszt Ferenc Kamarakórus biztosítja. Az oratórium klasszikus vonulatát Rácz Rita, Balogh Eszter, Gábor Géza és jómagam képviseljük. De olyan rocklegendák is színpadra állnak, mint Horváth Charlie és Karácsony János James. A musicalek szerelmesei pedig találkozhatnak Malek Andreával, Csuha Lajossal, Földes Tamással, Makrai Pállal és Szemenyei Jánossal is. Az előadás közel száz közreműködő részvételével jön létre. A darab koreográfusa a Harangozó Gyula-díjas Fodor Zoltán, akinek társulata, az Inversedance – Fodor Zoltán társulat emeli az est fényét. A csodás kosztümök pedig a fantasztikus jelmeztervezőnknek, Horváth Katának a keze munkáját dicsérik.

– Ebben az évadban milyen feladatok várnak még rád, hol találkozhat veled a közönség következő néhány hónapban?

– Nemrég énekeltem el Az Operaház Fantomjának idei utolsó előadását a Madách Színházban, jelenleg A nyomorultak című musical tavaszi szériája fut, melyben a Püspök szerepét alakítom. Kis szerep, de a mű kulcsfigurája, hiszen neki köszönheti Jean Valjean, hogy újrakezdheti az életét. A Pesti Művész Színházban az operett- és bohózat szerepeim (A cirkuszhercegnő, Marica grófnő, Botrány az operában, Balek, avagy a hülyéje ) azok, melyek mindig egy kis felüdülést hoznak a drámaibb előadások után. A Messiás.ma bemutatóját követi Kálmán Imre Csárdáskirálynője, melyben Edwinként állok majd színpadra a színház új bemutatójában. A premiert a Váci Dunakanyar Színházban tartjuk, majd elindulunk, és az ország számos pontjára elvisszük a csodás dallamokat. Nyáron Georges Fey­deau Kézről kézre című bohózatát mutatjuk be szintén ezzel a remek csapattal, valamint a Magyarock Dalszínház új produkciójába is hívott Vizeli Csaba, a színház igazgatója. Júliusban A három testőr Afrikában című vadonatúj musical vár rám.

– Amellett hogy a fővárosi teátrumok is szép számmal látnak el feladattal, folyamatosan szerepelsz kisebb és nagyobb vidéki színházak előadásaiban is. A színpadon állva milyen különbségeket tapasztalsz egy fővárosban és egy vidéken megrendezett előadás atmoszférája között? Más a vidéki közönség, mint a pesti?

– Ha Budapesttől távolabb utazunk, ahol a környéken nincs arra lehetősége az embereknek, hogy színházba menjenek, bizony sokszor érzem a színpadon, hogy nyitottabbak, impulzívabbak a nézők. Örülnek minden kis poénnak, ismerős dallamnak. Előadás után szívesen beszélgetnek velünk, ajándékot hoznak, nagyon hálásak. Budapesten hatalmas a színházi paletta, könnyebb „eljutni” a kultúrához. Itt főleg a rajongók várnak minket a művészbejárónál, akik mindig örülnek egy közös fotónak, autogramnak. De mint minden színésznek, nekem is az a legfontosabb, legyen ez vidéken, túl az országhatáron vagy a fővárosban, hogy az előadás végén úgy hajoljak meg, hogy azt érezzem, ma is megtettem mindent azért, hogy a közönség jól szórakozzon vagy továbbgondolkodjon azokon a történéseken, amelyeket átélt velünk együtt aznap este.

– Annak idején a könnyűzene irányába indultál el, rock zenekarban énekeltél. Ez a fajta zenei megnyilatkozási forma nem hiányzik az életedből? Nem tervezel valamikor valamilyen formában visszakanyarodni a gyökerekhez?

– Én már elköteleztem magam a musical és az operett műfaja mellett, de mindig nagy öröm számomra, ha egy szerep révén visszakacsinthatok a rockzenéhez. Ilyen lesz például idén nyáron az István, a király is, melyben ismét Tordát, a táltost fogom alakítani a Magyarock Dalszínház produkciójában. Azért szerencsére gálákon, koncerteken sokszor felmerül az igény, hogy könnyűzenei számok is elhangozzanak, és ilyenkor szívesen válogatok a repertoáromból.

– Az elmúlt években musical és operett darabokban is találkozhatott veled a közönség, az egyéniségedhez, az ízlésvilágodhoz melyik áll közelebb? Ezeken túlmenően foglalkoztat az operaéneklés?

– Alapvetően a musical a fiatalok műfaja, a főszerepek is főleg fiatal karakterek. Épp ezért is volt esedékes, hogy egyre inkább belekóstoljak az operett műfajába, s azt kell mondanom, ízlik ez a kóstoló. Nagyon jól érzem magam ebben a világban is. Fiatalon úgy éreztem, az éneklés csúcsa az opera, melyben mindenképp szeretném megmérettetni magam. De nem lehet egyszerre két lovat megülni, nem lehet egyszerre két különböző énektechnikát igényélő műfajban estéről estére színpadra lépni úgy, hogy az ne menjen valamelyik rovására. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy azt mondom, én most két évre félreteszek mindent az életemben, nem énekelek könnyű műfajt, és napról napra azért képzem magam, hogy talán egyszer operaénekes legyek. Sok szép szerep van a hátam mögött, és remélem, még előttem is, így nem vagyok elégedetlen, úgy jó minden az életemben, ahogy van.

– A legtöbb ember, aki valamilyen hivatást választ magának, bizonyos mértékben kompromisszumra is kényszerül. A te életedben, a szakmádban van ilyen kompromisszum, és ha igen, mi az?

– Természetesen ezen a pályán is megvannak a kompromisszumok. Milyen jólesne egy jéghideg sör egy forró, nyári napon az ebéd mellé, de nekem másnap előadásom van, nem reszkírozhatok. Vágyom már rá, hogy kiszellőztessem kicsit a fejem, szívesen beülnék este a barátaimmal egy póker játszmára, de ki kell magam pihennem, hiszen másnap énekelek. S arról még nem is beszéltem, milyen kevés időt tudok a családommal tölteni. Amikor a lányaimat reggel a feleségem iskolába viszi, én még alszom, amikor pedig este ők hazaérkeznek, én még a színházban vagyok. De Zsanna és Alma ebbe születtek bele, hozzászoktak ehhez, és azért mindig igyekszünk elcsípni egy-egy órát, hogy a most épp kedvenc Scrabble partinkat lejátszhassuk.

– Milyen terveid vannak a távolabbi jövőre vonatkozóan? Mi az, amit akár a szakmádban, akár azon kívül még meg szeretnél valósítani?

– Nem vagyok tervezgetős típus, úgy vélem, az élet mindig adja magát. De remélem, számos remek énekes és prózai szerep vár rám, bízom benne, hogy egészségesek leszünk, a feleségemmel, Edinával látjuk felnőni, családot alapítani a lányainkat, és hátha egyszer a legtitkosabb vágyam is valóra válik, azaz pókervilágbajnok lehetek.

Budai Klára
Fotó: Schmidt Barbara



Budapest.
SZUPERINFO.HU