„Hiszek abban, hogy valaki fentről irányítja a sorsunkat”

„Hiszek abban, hogy valaki fentről irányítja a sorsunkat”
■ Május 11-én volt a Pendragon-legenda című musical ősbemutatója a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre Teátrumában. A darabban az igen izgalmas és összetett személyiséggel rendelkező Lene Kretzscht karakterét Simon Panna alakítja.

– Mi a te olvasatodban ennek a darabnak a különlegessége, téged mi fogott meg benne?

– Egy férfifaló ápolónőt formálok meg, már ez is izgalmas kihívás volt. Örülök, mert a darab kicsit komor és a nézőknek nagyon kell koncentrálniuk a szövevényes történetre, de én vagyok az, aki oldja a feszültséget. Nem csak azzal, hogy megmutathatom a komikai vénám, hanem azzal is, hogy kicsit kizökkentem a nézőket, mert én bizony csak egy dologra tudok gondolni… A darab meg egyszerűen zseniális. Galambos Attila csodálatos szövegeket írt, Kovács Adrián fülbemászó zenét, Somogyi Szilárd rendező pedig mindezt úgy rendezte meg, hogy akár mai történet is lehet a Pendragon-legenda. Minden korosztály megtalálhatja benne, azt, ami neki izgalmas. Misztikus és mégis mai. Nem foglalkoztunk azzal, vajon melyik korban játszódhat a darab cselekménye.

– Miben jelentett számodra új kihívást ez a szerep?

– A kihívást a szereplőtársaim jelentették, hiszen a másik női karaktert Janza Kata formálja meg és ő igazi díva. Meg kellett tudnom mutatni, hogy sokféleképpen lehetünk nők, bízom benne, hogy az én Lenem is képes legalább annyi férfiszívet összetörni, mint Kató Eileen-ja. Kihívás volt még Kerényi Miklós Mátéval a közös munka, bár a végére annyira összecsiszolódtunk, hogy kitaláltuk egymás gondolatát. Máté nagyon jó kollega és mindig számíthatok rá. Nem olyan régen a Luxemburg grófjába álltam vissza, amit egy betegség miatt nem játszottam, és akkor, amikor már éppen feladtam volna a próbák alatt, Máté fogta a kezem és nyugtatott meg. Valahogy az az érzése az embernek, hogy ha vele dolgozik, minden rendben lesz. Nagyon nehéz koreográfiákat készített Lénárt Gábor koreográfus. Igazán látványosak, de embert próbálók, még egy új akrobatikus elemet is meg kellett tanulnunk. Ezt is Máté segítségével tudtam megoldani.

– Mi vonzott annak idején a színészi pályában és mit szeretsz most a legjobban benne?

– Most azt élvezem a legjobban, hogy látom a befektetett munka eredményét. Tudom, honnan indultam és hová érkeztem meg, de közel sem tartok még ott, ahol lenni szeretnék. Hiszek abban, hogy valaki fentről irányítja a sorsunkat és a gondolat teremtő erejében. Az indulásom is így kezdődött. Aztán kisebb-nagyobb hullámvölgyek után, egyszer csak megérkeztem.

– Az Operettben nem adták neked könnyen a lehetőségeket, hosszú évekig kellett bizonyítanod a karban az első főszerepedig. Hogy emlékszel, mi hozta az áttörést, a fordulópontot? Mi tartotta benned a hitet az azt megelőző években?

– A fordulópont biztosan az volt, amikor a Lévay Szilveszter Énekverseny Gálaestéjén, úgy hogy döntős voltam, pedagógiai célzattal nem hagytak fellépni. Az a pofon akkor pont a bizonyításra sarkalt. Nem gondoltam, hogy az álmaim irreálisak lennének. Sok munkával értem el azt, hogy elkezdjenek bennem gondolkodni és bizalmat kapjak egy-egy rendezőtől. Folyamatosan képzem magam, másodéves vagyok a Színművészeti Egyetem drámainstruktor szakán, és egy darab énekórát sem hagyok ki. Ezt tartom a legfontosabbnak.

– Az Operettszínházban főként zenés darabokban lehet találkozni veled. Mennyire áll közel hozzád a próza, a prózai színjátszás? Vannak-e ezen a téren ambícióid, vagy esetleg ezen túlmenően, akár a filmezés vonatkozásában is?

– Mindig azt gondoltam, hogy az éneklés az erősségem, de az egyetemen sok lehetőséget kapok, hogy prózában is kipróbáljam magam. Az Én és a kisöcsém főszerepében például nagyon sok próza van és a visszajelzések alapján érdemes még ezzel foglalkoznom. Igen, izgatnak a prózai szerepek és a filmes feladatok is! A most készülő magyar sorozatok szinte bármelyikében szívesen kipróbálnám magam.

– Miben érzed magad szakmailag erősnek, és mi az, amiben szerinted sokat kell még tanulnod?

– Énekben magabiztosnak érzem magam, zenés színészként fontos, hogy folyamatosan karban tartsuk magunkat, a technika bizony betegségeken is átsegíthet. Prózában van még hova fejlődnöm, és szeretnék sokkal jobb kapcsolatot kialakítani a közönséggel is, amikor színpadon állok.

– Mi lenne a legmerészebb álmod a hivatásod terén?

– Nyilván a Broadway… Nem reális tudom, de miért ne? És hogy a földön is maradjunk, nagy álmom egy Disney mese főszerepének szinkronizálása.

– Mi ad számodra biztonságot, akár a munkádban, akár a magánéletedben?

– Az elmúlt félévben döbbentem rá, hogy mennyire fontos, hogy az emberben az is higgyen, aki a társa. Én szerencsére minden nap érzem a párom támogató szeretetét.

– Milyen feladatok várnak rád a közeljövőben?

– Izgalommal várom az évad új kihívásait.

Budai Klára

Fotók: Gordon Eszter



Budapest.
SZUPERINFO.HU