Koltai Róbert – „Sose halok meg?”

Koltai Róbert – „Sose halok meg?”
Nemrég jelent meg Koltai Róbert Sose halok meg? című könyve, amely életének fontos eseményeit, szereplőit idézi fel a tőle megszokott, sajátos humorral fűszerezett stílusban. Az apropót az szolgáltatta, hogy idén, december 16-án tölti be 75.

életévét, színházban és filmen pedig immár 54 éve csodálhatjuk a munkásságát.

– Mi indította a könyv megírására?

– A könyv szerkesztője, Gaál Ildikó vetette fel, hogy készíthetnénk egy összegző kiadványt a 75. születésnapom alkalmából. Elég jól ismeri és érdekesnek találja az életutamat, amely véleménye szerint a közönség érdeklődésére is számot tarthat. Sokat beszélgettünk, meséltem az emlékezetes sztorikat, minden kronológiai vagy másféle megkötés nélkül. Szép és fájó volt a visszaemlékezés, hiszen a pályatársaim közül, akikkel a különböző produkciókban korábban együtt dolgoztam, már sokan nem élnek. Fontosnak tartottam, hogy amíg megtehetem, valamilyen formában állítsak nekik is emléket. A könyvem által ennek a belső késztetésnek is eleget tudtam tenni. Ildikónak és a Jaffa Kiadó szerkesztőjének rengeteget köszönhetek, mert úgy érzem, a segítségükkel egy kellemes, olvasmányos kiadvány született, amire nagyon büszke vagyok.

– A filmjei közül négyet szokott kiemelni: a Sose halunk meg! mellett a Szambát, a Csocsót és a Világszámot. Ezek aratták a legnagyobb közönségsikert vagy az ön számára bírnak különös jelentőséggel?

– Ezek a legfontosabb, legmélyebb jelentéstartalmú filmjeim, amelyek a vissza­jelzések szerint megrendítő és humoros percekben egyaránt bővelkednek. Közönségsiker szempontjából mindenképpen meg kell említeni A miniszter félrelép című filmet is, amelyet Kern Andrással közösen rendeztünk. A 700 ezres nézőcsúcsot más filmeknek azóta sem sikerült megdönteni. Egyébként a filmjeimnek összesen 2,3 millió nézője volt a hazai mozikban, televízióban pedig még ennél is jóval többen látták őket.

– Mi a véleménye, mi tette a filmjeit ennyire szerethetővé?

– Mindegyik filmemről elmondhatom, hogy fantasztikus csapattal volt alkalmam együtt dolgozni, az alkotások 90%-ában pedig Dés László zeneszerző munkája is hozzájárult a sikerhez.

– A Sose halunk meg! volt az első rendezése. Milyen volt sokéves színészi múlttal, 50 évesen filmes rendezőként debütálni?

– Abból a szempontból nem volt nehéz dolgom, hogy színházban számos alkalommal rendeztem már előtte, nem okozott problémát, hogy a történetet kívülről vezessem. Technikai kérdésekben szakemberek támogatását élveztem, ami segítségemre volt az elindulásban. Később, amikor a Patika sorozatot rendeztem, a 14 epizód folyamán nagyon sok új ismeretre tettem szert, amit a többi filmemben már a gyakorlatban is tudtam kamatoztatni.

– Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy egy bizonyos fajta szakmai elit önt nem tartja rendezőnek. Mi alapján érzi ezt?

– Amikor ezt mondtam, valószínűleg a kritikusokra gondolhattam, részükről tapasztaltam egyfajta bizalmatlanságot, kételkedést, hogy az „illetékes elvtárs” és a „Bakter úr” képes lenne szép és megrendítő filmet alkotni. A színházi és filmes szakma kiválóságai pozitívan álltak hozzám, többek között Makk Károly, Jancsó Miklós, Vámos Miklós, Dés László és Nógrádi Gábor is elismerően nyilatkozott a munkáimról. De a sajtóorgánumok nagy része, még külföldön is, értette és értékelte a szándékomat, több cikk született, amely a filmjeimet méltatta.

– Melyik volt a leghosszabb ideig, legtöbbször játszott előadása?

– A Balfácánt vacsorára!, amelyet 21 éve játszunk a József Attila Színházban. A 398. előadásnál tartunk. Kern András a partnerem, és szerencsére imádják a nézők, előreláthatóan jó darabig műsoron lesz még. De A miniszter félrelép is 18 évet élt meg. Fehér Anna kolléganőnk babát szült, emiatt lett vége a szériának és utána már nem újítottuk fel. Nem panaszkodom, jelenleg 14 darabban játszom szerte az országban, igazán mozgalmasak, eseménydúsak a napjaim.

– A karrierje 1964-ben kezdődött. Teljes mértékben elégedett a pályája alakulásával? Mindent elért, amit szeretett volna?

– Igen. Boldog vagyok, hogy színészként és rendezőként egyaránt örömet tudtam szerezni az embereknek. Persze sok szép szakmai díjat is kaptam, amelyekért szintén hálás vagyok, de engem a közönség szeretete éltet, az tart fiatalon. A közönség az én igazi partnerem.

– Milyen feladatok várnak önre a közeljövőben?

– Az egyre izmosodó salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban most kezdjük az olvasópróbáját a Lovagias ügy című komédiának Gaál Ildikó rendezésében. A főszerepet alakítom, amelyben Kabos Gyula volt az elődöm. Olyan kiváló kollégákkal dolgozhatok együtt, mint Vándor Éva, Marjai Virág vagy éppen Máté Krisztián.

– Mi az, ami pihenteti, kikapcsolja?

– Ez a sok szép feladat. De az is fontos, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű alvásban legyen részem, ami nem mindig könnyű ilyen hajtás mellett.

Budai Klára

Fotó: Hajas Orsolya

_DSC3700_opt



Budapest.
SZUPERINFO.HU