Moussa Ahmed: „Nemzeti sport lett a néptánc!”

Moussa Ahmed: „Nemzeti sport lett a néptánc!”
Moussa Ahmed, az Urban Verbunk művészeti igazgatója a Fricska táncegyüttessel vált ismertté. 2014-ben két társával felállított egy gyorsasági Guinnes világrekordot, valamint egyéni rekordja is született, amellyel a leggyorsabb magyar néptáncos lett.

A sikerszéria ezzel korántsem ért véget, a csapat 2015-ben a Britain’s Got Talent zsűrijét és közönségét is lenyűgözte a tehetségkutató műsor előválogatásán.

A táncművész nemrég elbúcsúzott az együttestől, hogy koreográfusi és oktatói feladataira koncentrálhasson, amelyet 2012-ben kezdett meg az Urban Verbunk művészeti vezetőjeként.

– Mikor és milyen volt az első találkozásod a néptánccal? Mi fogott meg benne?

– A taekwondot néptáncra, a sportot kultúrsportra váltottam. A gimnasztika szinte minden sportban és művészeti ágban elengedhetetlenül fontos, így fiatalként jobbnak láttam, hogy a küzdősportot a spárga fájdalmas elsajátítása miatt abbahagyjam, és átnyergeljek a folk dance műfajába. Az első táncpróbák egyikén közölték velem, hogy egy jó táncosnak nincsenek testi korlátai, dolgozzak többek között azon is, hogy meglegyen a spárgám. Így hamar be kellett látnom, hogy csak kemény munkával, olykor poroszos módszerek alkalmazásával vezethet az út a kiteljesedéshez, a sikerhez.

Kemény munka

– 2008-ban alapítottad meg a gödöllői Fricska Táncegyüttest, amellyel autentikus magyar néptáncot adtatok elő modern köntösben. Milyen érvek szóltak most a váltás mellett?

– Művészeti igazgatója vagyok egy felépített, folyamatos innovációt követelő, kultúrát oktató, egyben forgalmazó nagy rendszernek, ami az Urban Verbunk. Nagylétszámú, hivatásos, napi munkarend szerint dolgozó társulattal szeretnék dolgozni, ami hamarosan már nem csak álom lesz számomra. Ezért döntöttem teljes mellszélességgel az Urban Verbunk mellett.

– Milyen hatással voltak a karrieredre a Fricskával véghezvitt jelentős teljesítmények?

– Napjainkban reneszánszát éli a kultúra, nem csak Magyarországon, de a világban mindenütt. Itthon a néptánc „menő”, amihez véleményem szerint nagyban hozzájárult az akkori munkásságunk, gyerekek százai kezdtek el a hatásunkra táncolni itthon és külföldön, más magyar közösségekben egyaránt. A közös eredmények és maga a Fricska együttes életem egyik legfontosabb állomása, a világrekord kísérlet alkalmával elért másodpercenkénti 41 leütés pedig számomra a legkeményebb munka volt. Ez alatt visszaigazolást kaptam arra, hogy egy díj nem csak a díjazottnak, hanem a díjazott közvetlen környezetének is járó elismerés, a támogatóknak, a barátoknak, a hozzánk közel álló embereknek is dicsőség.

Hirtelen jött változás

– Milyen érzés volt részt venni egy olyan híres és népszerű műsorban, mint a Britain’s Got Talent, és milyen hozadéka lett számotokra ennek a szereplésnek?

– Több ezer ember állva tapsolt, több millióan szavaztak az alkalmazásban… Elképesztő volt! Tanúbizonyságot szereztem arról, hogy a világban a mi nemzeti örökségünk a külföldi emberek számára éppolyan egzotikus, mint számunkra például a Hawaii-szigetek kultúrája, élővilága. A hozadéka igen jelentős volt, egyik percről a másikra tele lett a naptárunk felkérésekkel, amit szinte fel sem fogtunk, olyan gyorsan történt.

– Mi a Tóth Judittal közösen létrehozott Urban Verbunk produkciók megfogalmazott célja? Mit szeretnétek a működésetekkel elérni?

– A régmúlt értékeiből a jelenkor szellemiségéhez igazodva konvertáljuk a XXI. századi ember számára a saját mozgáskincsünket. Bizton állítom, hogy rövid időn belül a néptánc lesz a nemzeti sport Magyarországon, és ebben nagy szerepet vállalunk Tóth Judittal és az Urban Verbunkkal.

Megelőlegezett bizalom

– Korábban táncművész munkásságodat Junior Prima-díjjal is elismerték, ma már koreográfusként is jegyzi a neved a szakma. Miről lehet megismerni az általad koreografált elemeket? Milyen hangulat, stílus, mozdulatsor jellemzi őket?

– Az egyik legrangosabb fiatal művészeknek járó elismerés a Junior Prima-díj, amit nem is díjnak, inkább egy megelőlegezett bizalomnak hívnék. Nagy felelősség hárul a díjazottra, hiszen egy szint alatt már nem alkothat, teljesíthet, és ez által a léc egyre magasabbra kerül.

Alkotásaim lényegre törőek, akár nyersnek, harsánynak is nevezhetőek. Megkövetelem a nagyon erős, olykor már a művész transzba esését is előidéző előadásmódot, ami a néző számára óriási „powerbank” tud lenni. Ha a táncos nincs megfelelő fizikai és szellemi felkészültségi állapotban, az veszélyes lehet a produkció és a saját testi épsége szempontjából is, ezért maximális koncentrációt és odaadást várok el a táncosaimtól.

– Mi volt eddigi pályád legemlékezetesebb élménye akár helyszín, akár esemény szempontjából?

– A világ összes kontinensén, New Yorktól Szöulig, Pekingtől Rio de Janeiroig volt szerencsém táncolni, de mégis, a legnagyobb élmény számomra az, amikor a „határon túlra”, Erdélybe visz az utam, és az ottani falusi embereknek táncolhatom vissza a „paraszti” kultúrájukat az én értelmezésemben, szemléletemben és ez elnyeri a tetszésüket.

– Milyen további terveitek vannak még az Urban Verbunkkal, illetve te magad milyen egyéni célokat szeretnél még megvalósítani?

– Szeretnék egy minél emblematikusabb brandet felépíteni, hogy mind a művészetre vágyók, mind a szórakozást keresők igényeit ki tudjuk elégíteni. Ez a célja az Urban Verbunknak. A saját terveim megvalósítása pedig már javában zajlik, a végeredményt majd 2020 októberében ismerhetik meg az emberek, és reményeim szerint találkozhatnak majd vele nap, mint nap. Addig viszont ez hétpecsétes titok.

Budai Klára



Budapest.
SZUPERINFO.HU