Patyi Ágnes: „A festés csodákat tett és tesz velem”

Patyi Ágnes: „A festés csodákat tett és tesz velem”
■ Patyi Ágnes nyolc éve kezdett el alkotni. Kezdetben saját maga és családja örömére vette kezébe az ecsetet, mára pedig az egyre népszerűbb Anyámfest Facebook-oldalán népes közösség követi figyelemmel, miként kalandozik merészen témák és technikák között.

Fejlődésének, művészi tevékenységének fontos állomásához érkezett, képeiből megrendezhette első önálló kiállítását.

– Mikor és miért kezdtél el festeni?

– 2011-ben, kezdtem el dekupázsolni, ami azt jelenti, hogy csempére, fára vagy kőre szalvétát „ragasztottam”, majd lakkoztam Aztán ezeket elkezdtem tovább festeni. Rövidesen ceruzák, festékek, ecsethegyek és vásznak vettek körül. Kezdeti próbálkozásaim a festészet terén, mivel nem rendelkeztem megfelelő tudással, sokszor káoszba vezettek. Volt, hogy hónapokon keresztül festettem egy képet, amíg azt nem éreztem, hogy „na most elkészült”. Közben sikerült szert tennem egy-két régi bútordarabra, amiket újjávarázsolva, a teraszon egy igazán hangulatos kis „szigetet” hoztam létre. Csiszoltam, festettem, lakkoztam. Kipróbáltam az olajfestéket, amivel kartonhordót festettem. Sokat tanultam, miközben ezeket az anyagokat használtam, és az önbizalmamnak nagyon jót tett. Bátrabban nyúltam a vászonhoz, bátrabban kezdtem el használni a különféle anyagokat, festékeket.

– Hogyan jellemeznéd a rád jellemző stílust? Milyen anyagokat, színeket szeretsz használni? Milyen témák vonzanak?

– A legnagyobb szerelmem az absztrakt képek festése, mert imádom a színeket és a formákat. Elsősorban akril festékkel festek, de gyakran használok aranyfüstöt, csillámport, különböző effekt pasztákat és metál festékeket, mert ezek különleges fényeket és csillogást produkálnak a vásznon. Állandóan kísérletezem az anyagokkal, a színekkel, a formákkal, a stílusokkal, mindenevő vagyok. Egyik nap absztrakt képet festek, máskor egy portrét, erdőt vagy templomot.

– Hogyan tanultad a fogásokat, hogyan fejlesztetted magad?

– Folyamatosan tanulok, ez egy élethosszig tartó tanulás. Szerencsés vagyok, mert az interneten rengeteg „tananyag” van. Csak meg kell találni őket. Valamint részt vettem egy jobb agyféltekés rajztanfolyamon is, ami igen hasznos volt. Próbálok tudatosan festeni, de a legnagyobb varázslat az, amikor véletlenszerűen hozzákezdek egy kép alkotásához és a végén megszületik egy „szerelemgyerek”.

– 2018 elején indítottad el az Anyámfest oldalt a Facebookon. Miért ezt a nevet választottad?

– „Anyámfestet” Máté, a legkisebb fiam találta ki. Ő mondta mindig, hogy „anyám fest, fúr, farag” És a képeimet, ami tetszett neki, úgy posztolta a Facebook-oldalán, hogy „Anyámfest”. Megígérte, hogy készít nekem egy „Anyámfest” nevű Facebook-­oldalt, de 2014-ben beteg lett, gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála. Műtét, majd amputáció következett, reménykedtünk, hogy meggyógyul, de 2016-ban megjelent az áttét a tüdejében, 2017 nyarán elhunyt. A lelkem romokban volt, de 2018 elejére sikerült annyira összeszednem magam, hogy nekiálltam és megvalósítottam Máté ötletét, azóta napi szinten festek.

– Mivel lett gazdagabb az életed azáltal, hogy festesz? Mit ad, miben segít?

– Nagyon sokat segített a festés, főleg Máté halála után, mert rengeteg negatív érzés volt bennem, sokat rágódtam a történteken, „mi lett volna, ha”, „miért pont velünk történt?” Ez egy nagyon mély gödör volt. Tudtam, hogy el kell engednem ezeket a gondolatokat. Igen erős volt a motiváció, hogy meg tudom, és meg fogom csinálni, vagyis „fel fogom építeni magamat.” A festés ebben csodákat tett és tesz velem. Amikor leülök festeni és koncentrálok, akkor megszűnik minden, csak a vászon van előttem, feltöltődőm jó érzésekkel, tele leszek izgalommal, már alig várom, hogy elkészüljek az új alkotásommal. Sokkal gazdagabb lett az életem a festés által, mert sok mindent másképp látok, mint régebben. Fantasztikus, hogy a gondolataimat az érzéseimet ilyen formában is kifejezhetem.

– Mi a célja a festészetednek?

– Nem készültem festőnek! Gyerekkoromban nem szerettem se rajzolni, se festeni. Meglepődtem, amikor felfedeztem ezt a képességemet. Szerintem mindenkiben van valami, amiben jó! Látom a Facebookon, az Instragramon, a YouTube-on, hogy mennyi tehetséges ember van. És ez szuper! Sokunkban ott a szikra, ami ha lángra kap, menni kell előre, nem kell tőle félni. Számomra az idáig megtett út a legfontosabb. Eszembe jutott erről egy idézet: „Nem kell ismernem célomat, mert célom ismer engem” /Weöres Sándor: A célról/.

– Március 8-án nyílt meg első önálló kiállításod a Király Klub Galériában (1077 Budapest Király utca 97.), amelyet április 3-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Mi vezetett ahhoz, hogy létrejöhessen ez a tárlat?

– Zsidákovics Mihály festőművész évek óta szervez kiállításokat amatőr és profi művészek számára nonprofit alapon. Van egy több mint hatezer tagot számláló Facebook csoportja a Contemporary artists fine artists. Akkor ismertem meg, amikor csatlakoztam ehhez a csoporthoz. Éppen egy nagyszabású kiállítást szervezett „100 Festő 100 Képe” címmel. Erre én is pályáztam és kiállíthattam egy alkotásomat. Ő ajánlotta fel és biztosította számomra a lehetőséget, hogy kiállíthatok a Király Klub Galériában, így jött létre az első önálló kiállításom. Nagyon hálás vagyok neki, és nagyon köszönöm!

– Mi alapján válogattad ki a bemutatásra kerülő képeket?

– Nem volt könnyű, mert „önmérsékletet” kellett tanúsítanom. Azt hiszem, jól döntöttem, hogy nem vittem több képet, mert a kevesebb néha több. Próbálom bemutatni a „világomat”, törekedve arra, hogy a kiállításra látogatók lássák benne a koncepciót. Itt már nem lehet káosz.

– Melyik a kedvenc saját festményed és miért?

– Természetesen a Mátéról készült portré a legkedvesebb, de a többi is „szerelemgyerek”.

– Milyen további terveid, céljaid vannak? Miket szeretnél még kipróbálni, megvalósítani a festészet terén?

– A célom, hogy szakmailag fejlődjek, hogy még jobban meg tudjam valósítani a gondolataimat, az elképzeléseimet. Szeretnék még sok kiállításon részt venni, jobbnál-jobb képeket festeni, örömet okozni a festészetemmel. Folyamatosan megújulni, már csak azért is, mert az Anyámfest Facebook-oldalam több mint 600 kedvelőjét nem szeretném untatni. Megérdemlik, hogy a tőlem telhető maximális „teljesítményt” kapják, hiszen figyelemmel kísérik a tevékenységemet, bíztatnak, sokukkal baráti viszony alakult ki. Nélkülük nem tartanék itt. Elindultam egy úton, ez még csak a kezdet, de ez az út fontosabb, mint maga a cél.

Budai Klára

Fotók: Bodai Imre



Budapest.
SZUPERINFO.HU