Xantus Barbara: „Bátornak kell lenni!”

Xantus Barbara: „Bátornak kell lenni!”
Április 13-án mutatta be a Turay Ida Színház Báldi Mária – Berkes Gábor: A nők (is) a fejükre estek! című zenés vígjátékát, amelyben Xantus Barbara Niki karakterét alakítja.

  • Április 13-án mutatta be a Turay Ida Színház Báldi Mária – Berkes Gábor: A nők (is) a fejükre estek! című zenés vígjátékát, amelyben Xantus Barbara Niki karakterét alakítja.

Az előadás egészen különleges, amellett, hogy a két évvel ezelőtt bemutatott A férfiak a fejükre estek! című darab folytatása, a szerző a színészek magánéletéből is szőtt elemeket a történetbe.

– Számodra mitől izgalmas ez a feladat? Mennyiben hasonlít Niki és az ő története hozzád és a te életedhez?

– Niki élethelyzete hasonlít az enyémre abban, hogy ő is fiatalabb férfit szeret. De ezt nem szeretném túlragozni, mert szerintem ennek semmi jelentősége nincs. A szerelemben a kor nem számít, vannak sokkal fontosabb dolgok, amelyektől szép és értékes tud lenni. Érdekes volt Sztárek Andreával – aki a produkció rendezője is egyben – együtt létrehozni ezt a karaktert, ezt az előadást, amely hol humorosan, hol elgondolkodtató módon mutatja be a főszereplők mindennapjait. Détár Enikő és Sztárek Andrea a partnereim a darabban és nagyon élvezem velük a közös munkát, hihetetlen energiák válnak szinte tapinthatóvá a színpadon és a nézőtéren.

– Mire törekedtél a szerep megformálása során? Niki milyen jellemvonásait próbáltad kiemelni?

– A sérülékenységét. Azt, hogy felnőtt nő létére könnyen elsírja magát, olykor anyátlan árvává válik, aki kettőig sem tud számolni zavarában, ha valaki kicsit határozottabban lép fel vele szemben. Érdekes, mert olykor én is tudok ilyen lenni, érzékeny nő, aki iszonyatosan vágyik a szeretetre, másrészt viszont keményen oda is tudok pörkölni, ha arra van szükség. Izgalmas munka volt kettőnk személyiségjegyeit összegyúrni, egy új egységgé formálni.

– Hosszú évekig a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszottál, viszont 2015 óta a Turay Ida Színház társulatának vagy a tagja. Miért éppen ezt a színházat választottad négy évvel ezelőtt, és mi az, ami azóta is itt tart?

– Nagyon jólesett Darvasi Ilona megkeresése, és olyan lehetőségeket ajánlott, amelyeket nem lehetett visszautasítni. Elképesztően jó csapatra találtam ebben a kis, családias hangulatú színházban. Bár már nem divat a társulati tagság, én mégis hiszek benne. Fantasztikus érzés, hogy összetartozunk, szeretetteljes légkörben létezünk, figyelünk egymásra és segítünk egymásnak, ha kell.

– Milyen feladataid vannak mostanában, hol lehet találkozni veled még ebben az évadban?

– Sok és szép feladatom van a Turay Ida Színházban, amiért igazán hálás vagyok. Az új darabon kívül játszom még az Édes bosszú, az Égben maradt repülő, a Francia szobalány, a Janika és a Kávéház a Vén Fiákerhez című előadásokban is. Amellett, hogy a Kálvária téren megtekinthetik a nézők, sokat utazunk is velük, hogy eljuttassuk őket a vidéki városokban élő színházrajongó közönséghez is.

– 2017-ben jelentkeztél a Színház-és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos képzésére. Jelenleg hol tartasz? Mi motivált abban, hogy újra beülj az iskolapadba és milyen módon tervezed alkalmazni az ott tanultakat?

– Jövőre fogok diplomázni. Az motivált, hogy mélyüljek, jobb színész legyek. Az ember szakmailag könnyen meg tud rekedni. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert egy kiváló alkotói csapat tagja lehetek, és olyan feladatok találnak meg, amelyek újabb és újabb kihívást jelentenek. Idén olyan rendezőkkel dolgozhattam együtt, mint Sztárek Andrea, Juhász Róza, Szurdi Miklós… ennél többre nem is vágyhatnék. Viszont Kiss Csabával az egyetemen volt alkalmam megismerkedni, és úgy érzem, rá nagy szüksége volt a színészetemnek. Nagyon sokat kapok tőle mind emberi, mind szakmai szempontból.

– Mit élvezel legjobban az egyetemista létben?

– Ami korábban kimaradt az életemből, azt most pótolom. Roppantul élvezem a pörgést, azt hogy folyamatosan jövünk-megyünk, rengeteg új embert ismerhetek meg, aktív és leendő pályatársakat az ország minden részéről, akikkel más módon nem lenne alkalmam egy színpadra állni. Szívom magamba az új ismereteket, időt és energiát nem kímélve készülünk a megmérettetésekre. Imádom!

– Fantasztikus, hogy újra és újra motivációt tudsz meríteni…

– Xántus János volt az ükapám. Neki számtalanszor újra kellett kezdenie: az 1848-as bukás után, majd Amerikában, ahol földmérőként dolgozott, holott természettudós volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagja… volt ereje, az emigrációból hazatérni, állatokat hozni, állatkertet alapítani, itthon megöregedni és meghalni. Volt egy csodaszép csapodár felesége, aki mellett volt ereje hosszú ideig kitartani, majd egy ponton túl újat választani. Nagy újrakezdő volt, emellett zseniális ember és férfi. Ebben a legendáriumban nőttem fel, és én a saját életemben ugyanezt megtehetem, van hozzá erőm és örökségem is.

– Mit tartasz eddigi életed legnagyobb tanulságának?

– Azt tartom a legnagyobb tanulságnak, hogy bármilyen területen, akár a magánéletben, akár a munkában, ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mit akarok, és én a mindent akarom, akkor nem szabad azt mondani, hogy semmit, hanem vállalni kell azt, hogy mindent. Bátornak kell lenni!

– Milyen vágyaid, céljaid vannak a közelebbi vagy a távolabbi jövőre vonatkozóan?

– Szeretnék sokáig, egészségben a gyerekeim mellett maradni, ott lenni, amikor születnek az unokáim, és továbbra is ekkora széllel a szárnyaim alatt haladni az életben. Fontosnak tartom, hogy tanuljak, fejlődjek, a színészet egy olyan szakma, amelyet folyamatosan frissen kell tartani. Erre törekszem.

Budai Klára

Fotó: Turay Ida Színház



Budapest.
SZUPERINFO.HU