Huszti Kata: „Megtanultam elfogadni és szeretni magam”

Huszti Kata: „Megtanultam elfogadni és szeretni magam”
Október 7-én startolt a TV2 nagyszabású sport-reality-je, a Fuss család, fuss! A versenyben négy család küzd meg a legsportosabb magyar család címért, és a vele járó 10 millió forintos fődíjért.

  • Október 7-én startolt a TV2 nagyszabású sport-reality-je, a Fuss család, fuss! A versenyben négy család küzd meg a legsportosabb magyar család címért, és a vele járó 10 millió forintos fődíjért.

A versenyzőknek nem egyedül kell stratégiát alkotniuk, felkészülniük egy-egy versenynapra, minden család mellett lesz egy edző, akire számíthatnak a felkészülés, a küzdelem és a regenerálódás alatt. Tápai Szabina, Katus Attila és Bodó Imi mellett Huszti Kata, az Exatlon Hungary győztese is mindent megtesz azért, hogy sikerre vihesse a csapatát.

– Aktív részeseként hogyan látod a Fuss család, fuss! című produkciót? Mi a személyes véleményed róla? Mi tetszik benne a legjobban és okozott-e valami nehézséget számodra a verseny folyamán?

– Nagyon örülök, hogy a részese lehettem, szerintem ez egy fantasztikus produkció lesz!

Igaz volt tapasztalatom az Exatlon-ból, hogy miként működik egy ilyen műsor, de mint ahogy minden újtól fél az ember, kicsit tartottam tőle. Nem tudtam, hogy milyen lesz a többi edzővel együtt dolgozni, együtt élni. Ez a félelem vagy izgalom az első pillanatban elszállt, amikor személyesen megismerhettem az edzőtársaimat. Szinte azonnal egy hullámhosszon voltunk és jól éreztük magunkat együtt. Számomra nehézséget okozott, hogy tudtam, csak a pálya mellett állhatok majd és nem futhatok a családommal.

Jó család – jó csapat

– Sportolóként nem idegen számodra ez a feladat, de mégis miben jelentett újdonságot, miben hozott új kihívást?

– Egy ideje már foglalkozom edzősködéssel; kézilabda és rögbi edzőként is tevékenykedem. Nagy kihívásnak azt tartottam, hogy itt egy családdal kellett együtt dolgozni. Egy családban teljesen más érzelmek és indulatok törnek felszínre, mint egy átlagos sport csapatban. Nem tudtam, hogyan fogok reagálni, ha családi vita vagy feszültség alakul ki, valamint meghatározó tényező, és új kihívás a családoknak, hogy minden nap versenyhelyzetben kell teljesíteni és mindezt együtt kell megvalósítaniuk. A hétköznapokban egy csapat 2-3-5 vagy akár több alkalommal lejön edzésre, együtt vannak több órát, és utána mindenki hazamegy. Itt egy család 0-24 órában együtt él, együtt mozog, együtt versenyez, egy légtérben alszik, szinte mindent együtt csinálnak. A családtagok a hétköznapi életben, abban a kevés időben, amit együtt töltenek arra törekszenek, hogy az őket ért napközbeni ingereket az otthonon kívül hagyják, hiszen mindenkinek megvan a saját munkája, hobbija, az élet ritmusa, de családja csak egy van. A Fuss család, fuss!-nak ez egy nagy kihívása: Megmutatni, hogyan lehet egy család egyben jó csapat is.

– Milyen a saját motivációs módszered, amelyet a csapatoddal szemben is alkalmazol a műsorban? Miben hiszel, mivel lehet egy sportolót igazán motiválni?

– Véleményem szerint elsődlegesen az a nagyon fontos, hogy mindenki tudja azt, hogy miért van ott, ahol van. Mi a célja, mit szeretne elérni. Miért sportol. Ha ezt tudja, és esetleg meg is osztja az edzőjével, a csapattársaival, akkor sokkal könnyebb megtalálni a motivációt is. Mindenkihez más út vezet, nem lehet egyféle módszert alkalmazni, hiszen nem vagyunk egyformák és nem is egyformák a céljaink.

Barátságok köttettek

– A te meglátásod szerint mi az ismérve a jó edzőnek? Te magad milyen típusú, edzőkkel szeretsz és tudsz a leghatékonyabban együtt dolgozni?

– Szerintem egy edző elsődlegesen a csapattal közösen kitűzött célt tartja szem előtt és nem erőlteti rá a csapatra a saját, egyéni céljait. Egy edző segít célokat állítani, de nem kizárólag ő állítja azokat.

Nem a csapat helyett kell cselekedni, nem csak azt kell megmondani, hogy mit csináljanak a sportolók, hanem az utat kell megmutatni, hogy hogyan jut el addig a pontig, ahová szeretne, a céljáig. Szeretem a kemény, egyenes edzőket, de nem szeretem, ha az edző visszaél a „hatalmával”.

– A kamerák a nap 24 órájában rögzítették az eseményeket. Milyen érzés volt folyamatosan kamerák előtt létezni? Hogy viselted?

– Azt hiszem, hogy ezt az Exatlon forgatása alatt pár hét után megszoktam. Most sokkal lazább és felszabadultabb tudtam lenni a kamerák előtt, könnyebben el tudtam vonatkoztatni attól a ténytől, hogy napi 24 órában kamerákkal voltunk körbevéve.

– Mi volt a legnagyobb élmény számodra a műsor készítése során?

– A legnagyobb élmény számomra az, hogy ezekkel a családokkal, emberekkel, edzőkkel dolgozhattam, élhettem együtt és megismerhettem őket. Azt gondolom, hogy az 5 hét alatt barátságok köttettek. Nagyon jó csapat alakult ki nagyon rövid idő alatt, beleértve természetesen az edzőket, a családokat és a stáb tagjait is, akik minden nap, egész nap velünk voltak. Úgy érzem, hogy a versenyző családok mellett mi is egy családot alkottunk. Fantasztikus és gyönyörű volt a helyszín, ahol forgattunk, ez idő alatt végig lakókocsiban laktunk, amit én kifejezetten szerettem, hiszen előtte soha nem volt részem ilyesmiben. Szóval nagyon hiányzik az egész: a nyár, Csabdi, a társaság, a lakókocsi…

– Alig telt el néhány hónap azóta, hogy megnyerted az Exatlon Hungaryt. Milyen változásokat hozott ez az életedbe?

– A legnagyobb változás, hogy megismernek az emberek az utcán, illetve, hogy rendezvényekre, sporteseményekre hívnak meg vendégként. Nagyon sok kedvességet, szeretetet kapok idegen emberektől és ez fantasztikus érzés.

Saját rögbi klub az álom

– Miben erősödtél az Exatlonban való részvétel által? Mit tanultál magadról, miben lettél jobb?

– Sok ember küzd azzal, hogy nem tudja elfogadni saját magát. Az egyik, amit kaptam az Exatlon-tól, hogy megtanultam elfogadni és szeretni magam olyannak, amilyen vagyok. A másik pedig, amiben szerintem sokat változtam, hogy határozottabb vagyok, sokkal jobban kiállok magamért, az igazamért, mint korábban.

– Milyen hosszú távú terveid vannak? Akár a sport, akár az életed más területén?

– A párommal közösen a hosszú távú terveink között még mindig szerepel a rögbi klub – ahol edzősködöm és játszom is – fejlesztése. Ez a kis sportklub már egy család, de otthonra, pályára van szüksége. Ezt az otthont szeretnénk megosztani másokkal is, főleg hátrányos helyzetű gyerekekkel, akik kaphatnak egy második esélyt az élettől és megismerhetik ezt a fantasztikus sportot. Ez egy nagyon hosszú és önfeláldozó munkát kívánó út, aminek még az elején járunk, de minden kezdet nehéz. Bízunk benne, hogy összesodor minket a sors olyan új támogatókkal, akik szívesen áldoznak a közös cél érdekében, egy második esélyért.
Budai Klára

Fotó: TV2



.
SZUPERINFO.HU