A tibeti magaslatokon is élt a gyenyiszovai ember

London – A tibeti magaslatokon is élt a Homo nemzetséghez tartozó gyenyiszovai ember új bizonyítékok szerint. Ez az első alkalom, hogy a Gyenyosziva-barlangon kívül is találtak a fajhoz köthető fosszíliákat.

Az ilyen szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodás képességét korábban csak a Homo sapienshez kötötték.

A gyenyiszovai ember maradványait 2008-ban fedezték fel a Szibéria déli részén, az Altaj-hegységben fekvő Gyenyiszova-barlangban, melyről a nevét kapta a faj.

Mivel a gyenyiszovai ember maradványait eddig csak a barlangban találták meg, az antropológusok nagyon keveset tudnak erről a fajról. Az ismeretek szerint a gyenyiszovaiak Ázsiában éltek, mielőtt a mai ember meghódította volna a világot több tízezer éve.

A Nature című tudományos lapban bemutatott eredmények szerint a gyenyiszovai ember örökíthette át a modern emberre azt a gént, mely segíti a magaslatokon való túlélést.

Először azonosítottak gyenyiszovai emberhez köthető fosszíliát a barlangon kívüli területen: egy alsóállkapocs-csontot találtak a Baisija karsztbarlangban, a Tibeti-fennsíkon, 3280 méteres magasságban – írja a BBC.com.

A Hsziahónak nevezett csonton uránium-tóriumos kormeghatározást végeztek, melynek eredménye szerint 160 ezer éves lehet a csont.

Jean Jacques Hublin, a lipcsei Max Planck Intézet kutatója, a tanulmány társszerzője szerint meglepő volt egy ősi emberi faj létezésére utaló bizonyítékot ilyen magasságokban találni.

“Az ember elődeit, neandervölgyi embert, a gyenyiszovai embert, a Homo sapiens korai formáit tekintve nyilvánvaló, hogy ezek a fajok korlátozottan képesek alkalmazkodni a szélsőséges körülményekhez” – mondta el a szakértő.

Európában több helyen találtak neandervölgyi maradványokat, ezeket a helyszíneket másfél évszázada tanulmányozzák a szakértők.

“A legmagasabb helyszínek 2000 méteres magasságban találhatók. Nem sok ilyen van, és valószínűleg nyáron járhattak oda a neandervölgyiek vadászni” – fejtette ki Hublin.

A Tibeti-fennsíkon talált gyenyoszivai leletről elmondta, hogy a fennsík nyilván elegendő forrást biztosított az embereknek ahhoz, hogy ott éljenek és ne csak alkalmanként látogassanak el oda.

Mivel a szakértők nem találtak DNS-t a Hsziaho-állkapocscsontban, az egyik őrlőfogból vontak ki proteint, amelyet ősprotein-elemzési módszerrel vizsgáltak.

“Proteinelemzésünk szerint a Hsziaho állkapocscsont egy olyan homininpopulációhoz tartozik, amely közeli rokonságban volt a Gyenyiszova-barlangból származó emberekkel” – mondta Frido Welker társszerző, a Koppenhágai Egyetem munkatársa. A hominin az emberelődök hominidae alcsaládjába tartozó törzs, az evolúciós családfán ennek leszármazottja a homo faj.

A felfedezés magyarázatot ad arra, miként lehet, hogy a Gyenyosziva-barlangban talált egyedek olyan génvariánssal rendelkeztek, amely megvédi őket nagy magasságban a hipoxiától, vagyis oxigénhiányos állapottól. Ez eddig rejtély volt, mivel a szibériai barlang mindössze 700 méterrel a tengerszint felett található.

A ma élő tibetiek és a szomszédos népek ugyanezzel a génvariánssal rendelkeznek, mely valószínűleg onnan származik, hogy a Homo sapiens keveredett a gyenyoszivai emberrel több ezer évvel ezelőtt.

“Csak feltételezni tudjuk, hogy ilyen környezetben élve a természetes szelekció megőrzött minden olyan mutációt, mely megkönnyíti létezést az oxigénszegény légkörben. Az elmélettel megmagyarázható, hogyan jutott el ez a mutáció a mai tibetiekhez” – mondta Hublin.

-MTI-



Kaposvár.
SZUPERINFO.HU