Mag a hó alatt – meleg kenyér az asztalon

Mag a hó alatt – meleg kenyér az asztalon
A helyi városszépítők által négy évvel ezelőtt életre hívott Dombóvári Herbárium című beszélgetéssorozat februári találkozójának is a Művelődési Ház biztosított meleg termet.

A rendszeres látogatók és újabb érdeklődők Árok Attila dombóvári pékmestertől, a „magok királyáról”: a búzáról és az abból készült kenyérről hallgathattak érdekes történeti áttekintést.

A búzát a kiváló alkalmazkodóképessége miatt a sivatagok és sarkvidékek kivételével szinte mindenütt termesztik. A Föld egyik legfontosabb táplálékforrása.

A most még hideg talajban pihenő fiatal búzatövek Szent György nap táján szárba szöknek, Vid napjáig növekednek, Péter-Pálkor pedig már lehet kezdeni az aranyló búzatáblák aratását.

A búza bibliai növény: a termékenység, az új élet, a bőség szimbóluma. Az aratás kezdőnapját elődeink gondosan választották meg. Nem kezdték azt meg újholdkor, pénteki napon, de Illés napját sem tartották szerencsésnek, nehogy a villám beléjük csapjon. Az aratás befejezése közösségi örömünnepnek számított évezredek óta.

A számtalan búzafajta közül kiemelkedő jelentőségű a tönkölybúza, mely a Kárpát-medencében már nyolcezer éve őshonos. Termesztése a múlt század végén szinte megszűnt, de magyar kutatók kitartó munkájának köszönhetően, ezt az őserejű, kórokozóknak ellenálló, búzafajtát vegyszerezés-mentesen újból termesztik. A tönkölybúza magas tápértékű, az élethez szükséges vitamin-, ásványi- és nyomelem tartalma magas. Fehérjéje a növényi fehérjék közül a legnagyobb hasonlóságot az emberéhez mutat. Gyermekek, legyengült betegek táplálására kiválóan alkalmas.

A kenyér szó számunkra elsősorban pékterméket jelöl, azonban jelenthet bármilyen élelmiszert, ami egy népcsoport számára alapvető, nélkülözhetetlen napi táplálék. Hazánkban a búza lisztjéből készül az alapvető néptáplálék, a kenyér.

Az újkőkori ember mesebeli, hamuban sült pogácsa-szerű kenyere lehetett a mai kenyér őse. Nagyszüleink korában a kenyérsütés asszonymunka volt, számtalan hagyomány kötődött hozzá. Kedden és pénteken – különösen nagypénteken – tilos volt kenyeret sütni. A kenyér tiszteletének, becsben tartásának egyre halványuló szokásait érdemes lenne feleleveníteni, gyermekeinknek megtanítani.

Árok Attila pékmester illatos, kerek-szőke, szögletes-barna, teljes kiőrlésű és magvas kenyereit, kemencében – ám már nem hamuban – sült pogácsáit az utolsó morzsáig, jó étvággyal fogyasztották el a Herbárium vendégei.

A kitartó és lelkesen készülődő kisközösség következő összejövetele március első péntekének délutánján lesz, melyre szeretettel hívunk minden régi és új érdeklődőt!

 

Bordi Anna, a Kör vezetője

Címkék: ,


.
SZUPERINFO.HU