Nem a gyerekek száma határoz meg

Lakner Zsófia
Lakner Zsófia - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Az anyaság egy olyan szerep, amit mindenki a saját személyiségének megfelelően él meg. Interjú: Lakner Zsófiával.

Lakner Zsófia szociológus, szexuálterapeuta, családterápiás konzulenssel a párkapcsolat változásairól, az anyaság megéléséről beszélgettünk.

Azt mondta, minden változik, de a lényeg nem. Az anyaszerep is egyfajta igazodás ebből a tekintetből?

Bizonyos szempontból igen, igazodás egy helyzethez, mert nem tud mást csinálni egy nő, amikor kisbabát vár, hiszen azt a gyermeket világra kell hozni. Vannak persze, akik elhagyják a gyermeküket, örökbe adják, de az addig elvezető utat be kell járniuk. A többi választás kérdése. Vannak, akik úgy döntenek, vállalják az anya szerepét és az ezzel járó felelősséget, a túlnyomó többségnél pedig már maga a gyermekvállalás ötlete is megfontolt, tudatos elhatározás eredménye. Az anyaság egy olyan szerep, amihez az ember, beállítottságától függően igazodik. Ez pedig egy újfajta kisugárzást is ad neki. Amikor a 25 éves érettségi találkozómra mentem, akkor többen is megjegyezték, hogy valahogy megváltoztam, pedig ugyanolyan stílusban öltöztem, ugyanúgy viselkedtem, mint azelőtt. Annyi volt a különbség, hogy azóta megszültem négy gyermeket.

Négy gyerek nevelése drasztikus változásnak tűnik. Muszáj feladnia ehhez magát az embernek?

Van, aki szerint négy gyerek az már egy stigma. Otthon kell ülni, és csak az anyaságnak élni. Mások szerint a négy gyermek teljesen normális. Az én véleményem, hogy nem a gyermekeim száma tesz normálissá, és nem ez határozza meg a személyiségemet sem. Inkább egy újfajta szakasznak nevezném, ami változást hozott az életemben. Én például szeretek élni, és nem áldozom fel magam teljesen az anyaság közben.

A modern világban egy család mennyire épül a nő köré, mennyire nevezhető anyaközpontúnak?

Nagyon fontosnak tartom az anya szerepét. A terápiámon rengeteg probléma van abból, ha próbálják a szülők a szerepeket összekeverni, vagy egyenlő partnerként kezelni csemetéjüket. A gyerekek vágynak a klasszikus családszerepre, vágynak a keretekre, arra, hogy meg tudják határozni saját magukat, hogy beazonosíthatóak legyenek a különböző identitások. Egy apával más érzelmi kapcsolódási pontok alakulnak ki ideális esetben, mint egy anyával. Az apaszerep is kiemelkedően fontos egy családban. Az apa példakép egy fiúnak, a lányából pedig az apa csinál nőt, amikor már nem gyerekként kezeli. Sok apa tekinti kisgyereknek a már majdnem felnőtt lányát is, és ez komoly zavarokhoz vezethet.

Az anyai szerep egy életen átívelő dolog? Hol vannak a határvonalak, mik azok a szakaszok, amiket mindenképp meg kell különböztetni?

Az anyaság nehéz feladat. Lógnak a nyakunkban a gyerekek, és nevelni, tanítani, szeretni kell őket, törődni velük. Aztán jön egy következő szakasz. Egy anya számára nagyon fájdalmas az elengedés. A leválás egy folyamat, és a gyermek, ahhoz, hogy le tudjon válni, gyakran bántja, elidegeníti magától a szüleit, amit az anyák nehezen élnek meg. Nagyon erőt próbáló érzelmileg elengedni a fiúkat, lányokat egyaránt.

ÉM-BM



.
SZUPERINFO.HU