A híres brandek megálmodói között vannak olyanok, akik sütkéreznek a rivaldafényben, például címlapokon szerepelnek, vagy gyakran járnak társas eseményekre. Akadnak viszont, akik kerülik a felhajtást, és inkább a háttérbe húzódnak. Ilyen emberek sikersztorijait gyűjtötte nemrég egy csokorba a Brightside.

Nike – Phil Knight

Az ifjú Phil Knight és edzője, Bill Bowerman imádtak futni. A ’60-as évek USA-jában árult futócipők minősége viszont nem felelt meg nekik. Így alapították meg a Blue Ribbon Sports nevű céget, amin keresztül japán importcipőket forgalmaztak az Egyesült Államokban. Ezt a vállalatot ma Asicsnek hívják.
Ahogy telt az idő, egyre nehezebbé vált együtt dolgozni a beszállítókkal, szóval Phil és Bill inkább saját cipőmárkát alapított. A dizájnt Bowerman álmodta meg, aki még felesége gofrisütőjéből is merített inspirációt.
1978-ban a vállalat hivatalosan is nevet kapott: ez lett a Nike. Ekkor született meg a híres pipalogó is. Knight egyébként utálta a „Nike” szót, és eredetileg máshogy szerette volna elnevezni a céget.

Starbucks – Howard Schultz

A kezdetek kezdetén, az 1971-es megnyitáskor a Starbucks még kávébabot és kávékészítéshez szükséges felszerelést árult Seattle-ben. 1987-ben aztán megvette Howard Schultz, aki igazi kávézóvá alakította. Schultzot megihlette az olasz eszpresszó-bárok légköre, és nyugodtan kijelenthető, hogy nagy szerepe volt az eszpresszó-alapú italok USA-beli térhódításában. A franchise óriási ütemben kezdett terjeszkedni, ma már a világ összes részén bele lehet futni egy-egy Starbucksba.

ZARA – Amancio Ortega

Ortega a ’70-es években kezdte a bizniszt: hálóingeket és fürdőköpenyeket készített feleségével a saját nappalijukban. Egyszer aztán az egyik német partnerük elállt egy hatalmas megrendeléstől, így a pár úgy döntött, inkább maga értékesíti a ruhákat. Első boltjukat 1975-ben nyitották meg a spanyolországi La Corunában.
Az üzlet pedig jól ment. Elhatározták, hogy követik a gyorsan változó divatot, így kéthetente új darabok jelentek meg a kínálatukban. Később a céget Inditexre nevezték, és számos új hálózatot is beindítottak.
Ortega a Forbes szerint ott van a világ 10 leggazdagabb embere között.

Pandora – Per Enevoldsen és Winnie Enevoldsen

Az Enevoldsen csaád 1982-ben nyitotta meg kis ékszerboltját Koppenhágában; thaiföldi importékszert árultak. Öt évvel később már elég nagy volt a cégük ahhoz, hogy belevágjanak a saját tervezésű ékszerek értékesítésébe.
Több mint 10 évbe telt, mire a Pandora híres lett. A vállalat ma is egyre csak nő, és Enevoldsenékből Dánia egyik leggazdagabb családjává vált.

Ferrero – Michele Ferrero

Michele Ferrero 1957-ben örökölte meg a családi vállalkozást, ami már akkor is mogyorós csokikrémet gyártott. Úgy próbált fejleszteni üzletpolitikáján, hogy feltette magának a kérdést: mit venne magának és gyermekeinek egy átlagos olasz háziasszony, és mi az, amit igazán szeret?
Így született meg a Kinder-tojás. Minden gyerek szereti a csokit, a szüleik pedig állandóan tejjel itatják őket, szóval Michele Ferrero kombinálta a kettőt. És ami talán még fontosabb: ő adott mindenhol felismerhető nevet a mogyorókrémnek – a Nutellát.
Azt is észrevette, hogy az amerikai nők nagyon figyelnek az alakjukra, ezért megalkotta a Tic Tac-ot, amiben mindössze két kalória van.
Michele Ferrero 89 éves korában hunyt el, a vállalatot pedig a gyermekeire hagyta.

Hard Rock Cafe — Isaac Tigrett és Peter Morton

A világszerte ismert kávézóláncnak érdekes története van. 1969-ben a Doors éppen a Morrison Hotel nevű albumán dolgozott. Egyszer csak betértek egy Hard Rock Cafe nevű étterembe, aminek a zenei stílusa teljesen összhangban volt készülő lemezükével. Lőttek néhány képet a helyen, és feltették őket a lemezborító hátsó részére.
Egy évvel később két angol – Isaac Tigrett és Peter Morton – hívta fel a zenekart, és azt kérték, hadd nyissanak egy helyet Londonban, amit történetesen Hard Rock Cafe-nak neveznének el. A zenészeknek nem volt ellenvetésük, a többi meg már történelem.

Lacoste – René Lacoste

Ezt a márkát nem divattervező álmodta meg, hanem egy teniszjátékos, aki a huszadik század első felében volt aktív. Ekkor az emberek még hosszúujjú ingben teniszeztek. Lacoste-nak ez nem annyira tetszett, ezért 1926-ban varrt magának egy rövidujjút az egyik bajnokságra.
Renének egy beceneve is volt: az Aligátor. Azért kapta, mert azonnal lecsapott ellenfeleire, ha azok hibáztak. Így került egy apró krokodil az ingére, ami végül a cég logója is lett 1933-ban. René aztán céget alapított, ami tenisz-, golf- és vitorlásruhákat gyártására szakosodott.
Fotók és forrás: Brightside

[related-post post_id=”3856508″]
[related-post post_id=”3815721″]